Egy ötvenfős mérnökcégnél a tulajdonos három kulcsembert szeretne hosszú távon megtartani, de nem akarja a bért újra megemelni, mert azt a piac fél év múlva lelicitálja. A HR-vezető hallott arról, hogy létezik „hűségprogram biztosítással”: a cég egy megtakarítási jellegű csoportos biztosításba fizet, amelynek felhalmozott értéke csak évek múlva, a cégnél maradás esetén lesz a dolgozóé. A kérdés, amivel megkeresett: hogyan működik ez pontosan, és igaz-e, hogy másképp adózik, mint a sima csoportos baleset- és egészségbiztosítás? Alkuszként azt látom, hogy a benefit-tervezés jellemzően a kockázati csomagnál megáll, pedig a megtakarítási elem más logikájú eszköz – más erősségekkel, más adózással és más buktatókkal. Ez a cikk a HR-eszközt semlegesen írja le, a számokat pedig az adótanácsadóra hagyja.
- A kockázati csoportos biztosítás egy káreseményre fizet, a megtakarítási (tőkegyűjtő) elem viszont a dolgozó nevén gyűjt tőkét, amelyhez a cég hűségidőt és feltételeket köthet.
- A megtakarítási elem díja az Szja tv. 3. § 89. pontja szerint adóköteles biztosítási díj, és mivel a biztosítottra jutó rész a konstrukcióból adódóan megállapítható, a dolgozó jogviszony szerinti – munkaviszonyban bér- – jövedelme; ha viszont a hűségidő alatt a biztosító szolgáltatására korlátozás nélkül a cég jogosult, a jövedelem a konstrukciótól függően később, a dolgozó jogosulttá válásakor keletkezhet (Szja tv. 7. § (1a)).
- Mielőtt a cég hűségprogramot épít rá, a hűségidő, a kilépéskor visszatartott érték és a közterhek viselése a juttatási szabályzatban és adótanácsadóval tisztázandó – ígéret helyett szabály kell.
Kockázati és megtakarítási elem: két termék egy keretben
Az Szja tv. 3. § 91. pontja a kockázati biztosítást úgy határozza meg, mint azt a személybiztosítást, amelynek sem lejárati szolgáltatása, sem visszavásárlási értéke nincs. A csoportos csomagok többsége ilyen: a haláleseti, baleseti, kórházi vagy kritikus betegség fedezet egy eseményre fizet, és ha az esemény nem következik be, a díjból nem marad semmi – ez a csoportos biztosítás alaplogikája. A megtakarítási, más néven tőkegyűjtő elem ezzel szemben a díj egy részét a biztosított nevén gyűjti: klasszikus konstrukciónál a biztosító által kezelt tartalékban, befektetési egységekhez kötött (unit-linked) változatnál a cég vagy a dolgozó által választott eszközalapokban. Ennek van visszavásárlási értéke és lejárati szolgáltatása, vagyis a jogi és az adózási besorolása is más. Egy csoportos keretszerződésben a kettő együtt is szerepelhet: a kockázati fedezet védi a dolgozót, a megtakarítási rész pedig a cég megtartási céljait szolgálja. A két elem díját és feltételeit a szerződésben el kell különíteni – nem utolsósorban az adózás miatt.
Hogyan működik hűségprogramként?
A konstrukció HR-oldala egyszerű. A szerződő a cég, a biztosított a kiválasztott kulcsember, a díjat a cég fizeti egy belső szabályzat szerint. A szabályzat rögzíti a hűségidőt – jellemzően több év –, és azt, hogy annak lejártakor a felhalmozott érték hogyan kerül a dolgozóhoz: szerződőcserével, amikor a kolléga a szerződés tulajdonosa lesz, vagy kifizetéssel. Ha a dolgozó a hűségidő előtt távozik, a felhalmozott érték a konstrukciótól függően a cégnél marad, részben jár, vagy a szabályzatban rögzített feltételek szerint elvész – ettől működik megtartási eszközként. A hatása kettős: egy látható, évről évre növekvő egyenleg, amely a dolgozó számára kézzelfogható, és egy kilépési költség, amely a távozást megfontolandóbbá teszi. Ugyanez a kettősség a korlátja is. A befektetési egységekhez kötött változatnál a hozam befektetési kockázatot hordoz, az egyenleg csökkenhet is; a klasszikus változatnál a növekedés szerényebb, de kiszámíthatóbb. A program csak akkor tölti be a szerepét, ha a dolgozó pontosan tudja, mit kap, mikor és milyen feltétellel – a benefit-stratégia alapjainál leírt cél-eszköz illesztés itt különösen számít. Egy rosszul kommunikált hűségprogram nem köt, hanem bizalmatlanságot szül.
Miért adózik másképp, mint a kockázati fedezet?
Az Szja tv. 3. § 89. pontja szerint adóköteles biztosítási díj a magánszemély biztosítottra kötött szerződés alapján más személy által fizetett díj a biztosított magánszemélynél. Csoportos biztosításnál a b) alpont két esetet különböztet meg: ha a szerződés alapján másként nem határozható meg, a csoportos biztosítás díjának a magánszemélyre arányosan jutó része a biztosított jövedelme; ha a magánszemélyre jutó díj arányosítással sem állapítható meg, a csoportos biztosítás díja egészében. A kettő kezelése eltér: ahol a biztosítottra jutó rész megállapítható, ott a díj a dolgozó jogviszony szerinti jövedelme – munkaviszonyban bérként adózik –, és csak ahol arányosítással sem állapítható meg, ott egyes meghatározott juttatás (Szja tv. 70. § (6) bekezdés b) pont). A dolgozónként kimutatható díjról szóló cikk ezt a határvonalat a kockázati fedezetekre nézi végig. A megtakarítási elemnél a kérdés eldől a konstrukcióból: a felhalmozás a biztosított nevén, saját egyenlegen történik, ezért a rá jutó díj definíció szerint megállapítható. Az viszont, hogy a díj mikor válik a dolgozó jövedelmévé, azon múlik, ki jogosult a biztosító szolgáltatására: az Szja tv. 7. § (1a) bekezdése szerint ha a biztosító teljesítésére korlátozás nélkül a díjat fizető cég jogosult – a hűségidő lejártáig sok hűségprogram így épül fel –, a díjfizetéskor a dolgozónál nem keletkezik bevétel, a jövedelem akkor keletkezik, amikor a dolgozó válik jogosulttá, például a szerződőcserével vagy a kifizetéssel; ha a dolgozó a kezdetektől jogosult, a díj a befizetéskor adózik. Hogy a saját konstrukció melyik eset, azt az adótanácsadó dönti el. Egy hazai bank honlapján közzétett, csoportos biztosításokhoz kiadott, adótanácsadói és pénzügyminisztériumi állásfoglalásokra épülő adózási tájékoztató ezt így fogalmazza meg: a tőkegyűjtő csoportos biztosítások díja „szintén jogviszony szerint adóköteles”, mert az egyes biztosítottra jutó megtakarítási rész egyértelműen meghatározható; a Pénzügyminisztérium 2020 áprilisában a MABISZ megkeresésére adott – saját megfogalmazása szerint kötelező jogi erővel nem bíró – szakmai véleménye ugyanezt mondja: a tőkegyűjtő csoportos biztosítás egy főre jutó díját, ha a szerződésből nem állapítható meg, arányosítással kell megosztani a biztosítottak között, és az a jogviszony szerint az összevont adóalapba tartozó jövedelem. Ugyanez a tájékoztató – és a 2020-as pénzügyminisztériumi vélemény – az osztatlan, sávos díjszabású, éves elszámolású kockázati csoportos biztosítás díját egyes meghatározott juttatásként kezeli; ez azonban a szerződés szövegén múlik, és nem általános szabály: ahol a biztosítottra jutó kockázati díj a szerződésből vagy arányosítással megállapítható, az a jogviszony szerinti jövedelem.
Mit jelent ez a gyakorlatban a cégnek és a dolgozónak?
A bérként adózó díj azt jelenti, hogy a megtakarítási elem díja a dolgozó bérszámfejtésében jövedelemként jelenik meg: a dolgozó személyi jövedelemadót és járulékot fizet utána, a cég pedig a bérre eső közterhet – miközben a pénz a biztosításban van, és ha a kolléga a hűségidő előtt kilép, lehet, hogy soha nem jut hozzá. Ez a hűségprogram legkényesebb pontja, és nem a biztosító, hanem a juttatási szabályzat és az adótanácsadó dolga megválaszolni: ki viseli a díjra eső közterhet, bruttósítja-e a cég a juttatást, mi történik a már leadózott díjjal kilépéskor, és mikor keletkezik a jövedelem – a díjfizetéskor vagy a jogosultság megszerzésekor. A válasz a konstrukció részleteitől függ, ezért kijelentő módban itt nem mondható több, mint hogy a kérdést indulás előtt, írásban kell tisztázni. A kifizetéskor a hazai szabályok szerint a biztosítói szolgáltatás hozamrésze a magánszemélynél kamatjövedelemként adózhat, tartamtól függő kedvezménnyel, a már jövedelemként leadózott díjrész pedig nem adózik újra – a pontos kezelést a konstrukcióra szabva a könyvelő és az adótanácsadó erősíti meg. A béremelés és a csoportos juttatás összevetése ezért a megtakarítási elemnél másképp jön ki, mint a kockázatinál: az adóelőny itt nem a díj kezelésében, hanem a halasztásban és a kötésben van.
Mikor érdemes rá építeni, és mikor nem?
- Érdemes, ha jól körülhatárolt kulcsember-körről van szó, a cég több éves horizontban gondolkodik, és a cash-flow bírja a rendszeres díjat akkor is, ha az eredmény gyengébb évet hoz.
- Érdemes, ha a cég kész a szabályokat leírni: hűségidő, részjogosultság, kilépés, nyugdíjba vonulás, haláleset – és ezt a dolgozóval aláíratott megállapodásban rögzíti.
- Nem érdemes, ha a cél a teljes csapat megbecsülése: ott a kockázati csomag és a cafeteria-elemek több embert érnek el kevesebb adminisztrációval.
- Nem érdemes, ha a cég a befektetési hozamot ígéretként kommunikálná: a program kötőereje a feltételekben van, nem a hozamban.
Ha a cég ebbe az irányba indul, a sorrend a következő: cél és érintett kör meghatározása, a hűségidő és a kilépési szabály megírása, adótanácsadói és könyvelői egyeztetés a díj és a kifizetés kezeléséről, majd ezután az ajánlatkérés a biztosítóktól, ahol a kockázati és a megtakarítási elem díja és feltételei külön sorban szerepelnek. Ha szól, az ajánlati tábla összeállításában segítek, amiben tudok – az adókérdést a szakemberére hagyom, mert itt a részletek döntenek.
Kérdés a saját kulcsember-körükre szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Források
- 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról – 3. § 89. pont (adóköteles biztosítási díj), 91. pont (kockázati biztosítás), 70. § (6) bekezdés
- CIB (cib.hu, biztosítási dokumentumtár) – Csoportos biztosítások adózása: adózási tájékoztató a Deloitte-állásfoglalás kiegészítéseként, a PM/19271/1/2018. és PM/27058/2019. számú pénzügyminisztériumi állásfoglalásokra hivatkozva (felülvizsgálva 2025.02.20.)
- Pénzügyminisztérium – állásfoglalás a kockázati személybiztosításokról (MABISZ-kivonat, 2020. április): tőkegyűjtő csoportos biztosítás, jogviszony szerinti adózás
