Március elsején belép egy új gépkezelő, a HR felveszi a bérszámfejtésbe, kiosztja a munkaruhát, megmutatja az üzemet. A csoportos biztosítás havi listafrissítése viszont elmarad: a kolléga, aki a listát kezelte, szabadságon volt, a helyettese nem tudta, hogy ez is az ő dolga. Áprilisban az új kolléga a műszak végén leesik a rakodórámpáról, eltörik a kulcscsontja, két hetet kórházban tölt. A szolgáltatási igényre a biztosító azt válaszolja, hogy a baleset napján a dolgozó nem volt biztosított. Ekkor jön a kérdés, amelyre az állománykezelési rutinról szóló cikkek nem válaszolnak: ki fizeti meg a kimaradt csonttörés-térítést és a kórházi napokat? Alkuszként azt látom, hogy ez a helyzet nem ritka, és a válasz két jogviszonyból áll össze: a biztosító és a cég szerződéséből, valamint a cég és a dolgozó munkaviszonyából.
- A biztosító csak arra fizet, ami a szerződésében biztosítási esemény, és csak annak, aki a feltételek szerint az esemény napján biztosított volt – a be nem jelentett kolléga jellemzően nem az.
- Ha a munkaszerződés, a juttatási szabályzat vagy a belépő-tájékoztató a fedezetet ígérte, az elmaradt bejelentés a munkáltató kötelezettségszegése: az Mt. 166. §-a szerint a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt vétkességtől függetlenül meg kell térítenie.
- A vita a papírokon dől el: mit ígért a cég, mikortól, és ki volt a belső felelős – a megelőzés egy havi egyeztetési rutin a bérszámfejtés és a biztosítotti lista között.
A biztosító szemszöge: aki nincs a listán, az nem biztosított
A csoportos biztosításban a szerződő a cég, a biztosítottak pedig a feltételekben meghatározott kör tagjai. Az, hogy egy új belépő mikortól biztosított, a szerződés szövegén múlik, és biztosítónként eltér. A hazai feltételek jellemzően a biztosítóhoz tett bejelentéshez kötik a kockázatviselés kezdetét: a bejelentés napjától, a bejelentést követő naptól vagy a következő hónap első napjától. Van olyan konstrukció is, ahol a biztosítotti kör nem névre szól, hanem egy meghatározott csoport – például a cég valamennyi munkavállalója –, és a névsor csak a díj elszámolását szolgálja; ilyenkor a be nem jelentett kolléga is biztosított lehet, ha a feltételek ezt kimondják. A különbséget a belépők és kilépők kezeléséről szóló cikk írja le, a saját szerződésük pontos szabályát pedig a feltétel „biztosított” és „kockázatviselés kezdete” pontjai adják. A visszamenőleges bejelentés egy már bekövetkezett esemény után a feltételek szerint jellemzően nem lehetséges: a biztosító csak arra fizet, ami a szerződésében biztosítási esemény, és csak annak, aki az esemény napján biztosított volt. Ez nem méltánytalanság, hanem a biztosítás logikája – az ellenkezője azt jelentené, hogy a díjat csak akkor kellene fizetni, ha már baj van.
A munkáltató szemszöge: ígéret, amelyet nem teljesített
A dolgozó felé más a helyzet. Ha a munkaszerződés, a juttatási szabályzat, a belépő-csomag vagy akár egy tájékoztató e-mail azt mondta, hogy a cég csoportos baleset- és egészségbiztosítása a belépéstől megilleti, a cég kötelezettséget vállalt. A munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény) 166. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Ez vétkességtől független felelősség: nem az a kérdés, hogy ki volt szabadságon, hanem az, hogy a kár – a kimaradt biztosítói kifizetés – a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett-e. A (2) bekezdés két mentesülési okot enged: ha a kárt az ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható és el nem hárítható körülmény okozta, vagy ha kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása. Egy elfelejtett belső adminisztrációs lépés a munkáltató ellenőrzési körén belül van, ezért a törvény szövege alapján a mentesülésre kevés az esély; a mentesülési okot egyébként is a munkáltatónak kell bizonyítania. A kár mértéke ebben az esetben jól számszerűsíthető: az az összeg, amelyet a biztosító a feltételek szerint fizetett volna – a csonttörés-térítés, a kórházi napi térítés a bent töltött napokra, súlyosabb esetben a rokkantsági vagy haláleseti összeg. Az Mt. 286. § (1) bekezdése szerint a munkajogi igény három év alatt évül el, tehát a dolgozó nem csak az első hetekben léphet. Azt, hogy egy adott ügyben a felelősség fennáll-e és milyen összegben, jogász tudja megítélni; a lényeg, hogy a biztosító elutasítása a dolgozó igényét nem feltétlenül zárja le: ha a cég a fedezetet ígérte, az igény a cég felé folytatódhat.
Hol dől el a vita: a papírokon
Három kérdés dönt. Az első: mit ígért a cég, és írásban-e. A „mindenkinek jár a csoportos biztosítás” mondat a munkaszerződésben vagy a szabályzatban kötelezettség; egy csapatmegbeszélésen elhangzott félmondat bizonyítása nehezebb, de a bevett gyakorlat – hogy évek óta minden belépő bekerül – is számíthat. A második: mikortól ígérte. Ha a szabályzat úgy fogalmaz, hogy a fedezet „a biztosítóhoz történő bejelentést követően, a biztosító visszaigazolása szerinti naptól” él, akkor a dolgozó elvárása és a valóság egybeesik, és a kérdés az lesz, hogy a bejelentésre észszerű időn belül sor került-e. Ha a szabályzat a belépés napját ígéri, a cég a bejelentés késedelmének teljes kockázatát viseli. Ha viszont a csatlakozás a dolgozó saját lépésén is múlik – a feltételek gyakran csatlakozási nyilatkozatot vagy adatlapot kérnek, életbiztosítási elemnél a biztosított írásbeli hozzájárulását –, és ezt a dolgozó nem adta vissza, a mulasztás egy része az övé: a munka törvénykönyve szerint a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló saját vétkes magatartása okozott, a munkáltatónak nem kell megtérítenie. A harmadik: ki volt a belső felelős, és volt-e helyettesítése. Ez a biztosító és a dolgozó felé nem számít – a cég felel –, de a belső rend és a tanulság szempontjából igen. A belépő-csomag szövegmintában ezért érdemes a kezdő időpontot pontosan, a saját feltételükhöz igazítva megfogalmazni, nem általánosan.
Megelőzés: egy havi rutin és egy név
- Az új belépő ellenőrzőlistáján szerepeljen a biztosítói bejelentés külön sorként, határidővel – ugyanott, ahol a bérszámfejtési és a munkavédelmi oktatási lépés.
- Havonta egyszer a bérszámfejtés létszámát és a biztosítónak küldött listát vessék össze: aki az egyiken rajta van és a másikon nincs, az a nyitott kockázat. A könyvelési oldal rutinja ugyanezt a két listát használja.
- A biztosító visszaigazolását a bejelentésről őrizzék meg; vitában ez a dokumentum mutatja, mikortól él a fedezet.
- Legyen név szerint kijelölt felelős és helyettes – a házon belüli bajnok szerepének ez a legkevésbé látványos, de legfontosabb része.
Egy dolgot alkuszként tisztán mondok: a biztosítotti lista frissítése és a belépők bejelentése a szerződő cég kötelezettsége, ezt nem tudom átvállalni – a biztosító a szerződőtől fogadja a bejelentést. Ha szól, segítek, amiben tudok.
Ha már megtörtént a baj
Először a dolgozó jelentse be a szolgáltatási igényt a biztosítónál a szokásos úton akkor is, ha a cég sejti, hogy a lista hiányos: a biztosító dönt, írásban, és az indokolás a további lépésekhez kell. Közben a cég nézze meg a saját szerződését: névre szóló-e a biztosítotti kör, mi a bejelentés szabálya, és van-e a feltételekben olyan rendelkezés, amely a bejelentési késedelmet kezeli. Ha a biztosító elutasít, a kérdés a cég és a dolgozó között marad: a munkáltatói teendőkről szóló cikk a támogató szerepet írja le, itt viszont a cég a kötelezett. Ilyenkor a tiszta megoldás jellemzően az, hogy a cég a feltételek szerint járó összeget egyezséggel megtéríti, jogász bevonásával és a könyvelővel egyeztetett adókezeléssel – ez olcsóbb és emberibb, mint egy munkaügyi per, és a juttatás hitelét is megőrzi a csapat előtt. A tanulság pedig nem az, hogy a csoportos biztosítás kockázatos, hanem az, hogy az ígért fedezet egy adminisztratív lépésen múlik, amelyet ugyanolyan komolyan kell venni, mint a bérszámfejtést.
Kérdés a saját állománykezelési rendjükről? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Források
- 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről – 166. § (munkáltató kártérítési felelőssége), 286. § (elévülés)
- Szenási-Varga Nóra: A munkáltató kártérítési felelőssége (Jogi Fórum publikáció)
- Kajtor Gergely: Elévülés a munkajogban (Jogi Fórum publikáció)
