Ha a cég évente meghatározott keretet szán a béren felüli juttatásra, két eszköz rendre felmerül: a csoportos élet-, baleset- és egészségbiztosítás, illetve az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás. A kettő ugyanazért a keretért verseng, mégis egészen mást csinál a dolgozó pénzével: az egyik kockázatot fedez, a másik megtakarítást vagy egészségkiadást finanszíroz – és 2019 óta az adózásuk is más pályán fut. Alkuszként azt látom, hogy a döntés gyakran nem a két eszköz ismeretén, hanem a megszokáson múlik. Ez a cikk nem rangsorol – a két eszköz nem egymás helyettesítője –, hanem azokat a szempontokat gyűjti össze, amelyek mentén a saját csapatára eldöntheti, mikor melyik, és mikor mindkettő.
- A csoportos biztosítás kockázatot fedez: a biztosító a szerződésben rögzített összeget akkor fizeti, ha biztosítási esemény történik; a pénztári hozzájárulás a dolgozó egyéni számláján gyűlő, az ő tulajdonát képező megtakarítás vagy egészségkeret.
- Az adózás eltér: a NAV tájékoztatója szerint az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás 2019. január 1-jétől a dolgozó jogviszonya szerinti jövedelemként adózik, míg a csoportos biztosítás díja főszabályként szintén a dolgozó jövedelme, és csak az osztatlan díjú, valódi csoportos szerződésnél – ahol az egy biztosítottra jutó díjrész arányosítással sem állapítható meg – lehet a céget terhelő egyes meghatározott juttatás.
- A kettő nem vagy-vagy: a kockázati rést a biztosítás, a hosszú távú célt a pénztár zárja – a jó kérdés az, mire van a csapatának előbb szüksége, és mennyi keret jut rá.
Mit csinál a pénzzel az egyik, és mit a másik?
A csoportos biztosítás kockázati termék: a cég mint szerződő díjat fizet, és ha egy biztosított dolgozóval a szerződésben meghatározott esemény történik – csonttörés, kórházi ápolás, műtét, kritikus betegség, maradandó egészségkárosodás, haláleset –, a biztosító a kötvényben rögzített összeget fizeti neki vagy a kedvezményezettnek. Ha az adott évben nem történik semmi, a díj „elfogyott”: ez nem veszteség, hanem a kockázatközösség ára. A biztosító csak arra fizet, ami a szerződésében biztosítási esemény, a kizárások és a várakozási idők is élnek – ezt a fedezet-térkép cikk mutatja be.
Az önkéntes pénztári hozzájárulásnál a cég a pénztári törvény (az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény, Öpt.) 12. §-a szerinti munkáltatói tagként a dolgozó tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalja: a pénz a dolgozó egyéni számlájára kerül, és az övé marad. A pénztár típusa dönti el, mire használható: az Öpt. 10. §-a nyugdíjpénztárt, egészségpénztárt, önsegélyező pénztárt, valamint egészség- és önsegélyező pénztárt ismer. A nyugdíjpénztári számla hosszú távú megtakarítás, az egészség- és önsegélyező pénztári számla a jogszabályban meghatározott egészségügyi és szociális kiadásokra használható.
Adózás: 2019 óta két külön pálya
Az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás évekig kedvezményes közteherrel adózó juttatás volt. A NAV-nak a pénztári befizetések 2019. január 1-jétől hatályos adószabályairól szóló tájékoztatója szerint ettől az időponttól a munkáltatói hozzájárulás a magánszemély jogviszonya szerinti jövedelme: munkaviszonyban bérként adózik – a dolgozónál személyi jövedelemadó és a hatályos szabályok szerint társadalombiztosítási járulék, a cégnél szociális hozzájárulási adó terheli. A dolgozó oldalán ugyanakkor megmaradt a pénztári befizetések utáni, az szja-törvény 44/A. §-a szerinti rendelkezési jog: az adóbevallásban a befizetés meghatározott százalékát – a törvényi felső határig – a pénztári számlájára kérheti, és ebbe a jövedelemként leadózott munkáltatói hozzájárulás is beleszámíthat; a részleteket a könyvelővel érdemes megerősíteni. Más elbírálás alá esik az Öpt. 12/A. §-a szerinti, célzott szolgáltatásra fizetett munkáltatói összeg, amely nem a dolgozó egyéni számlájára, hanem a pénztár elkülönített tartalékába kerül – ennek adókezelését szintén a könyvelővel kell tisztázni.
A csoportos biztosítás díja sem adómentes. Az szja-törvény 3. § 89. pontja szerint, ha a díjnak a biztosítottra jutó része megállapítható – akár arányosítással –, az a dolgozó jogviszonya szerinti jövedelme, tehát bérként adózik; csak az osztatlan díjú, valódi csoportos szerződésnél, ahol az egy biztosítottra jutó díjrész arányosítással sem állapítható meg, lesz a díj a 70. § (6) bekezdés b) pontja szerinti egyes meghatározott juttatás, amelynek teljes közterhe a céget terheli, és a hatályos kulcsokkal 33,04%. Hogy a saját konstrukciója melyik, azt a szerződés díjszámítása dönti el – erről szól a külön díj és bérjövedelem cikk, az alapképet pedig a csoportos adózás összefoglalója adja. A kifizetés oldalán a kockázati biztosítás szolgáltatása a 2018 után kötött szerződéseknél az szja-törvény 1. számú mellékletének 6.6. pontja szerint jellemzően adómentes; a pénztári oldalon a nyugdíjpénztári számla várakozási idő előtti vagy nem nyugdíjszolgáltatásként történő felvétele adóköteles lehet.
Felhasználhatóság: mikor jut hozzá a dolgozó?
A biztosításnál a válasz egyszerű: akkor, amikor a biztosítási esemény bekövetkezik, és az igényt a biztosítónál bejelentették – a szerződés szerinti összeg ilyenkor függetlenül jár attól, mennyi díjat fizettek be addig. Egy új belépő a várakozási idő letelte után a teljes fedezeti összegre jogosult akkor is, ha a cég addig csak néhány havi díjat fizetett érte. A pénztári számla ezzel szemben annyit ér, amennyi összegyűlt rajta: nyugdíjpénztárnál a tag az Öpt. 2. §-a szerinti, a belépéstől számított várakozási idő – a nyugdíjpénztáraknál ez a törvény szerint tíz év – letelte előtt a számlaköveteléséhez – a nyugdíjkorhatár elérésekor igényelhető nyugdíjszolgáltatást nem számítva – nem jut hozzá, utána is a pénztár alapszabálya és az adószabályok szerint; egészség- és önsegélyező pénztárnál a felhasználás a jogszabályban meghatározott szolgáltatási körre korlátozódik, de jellemzően nem várakozási időhöz kötött. Az Öpt. 13. § (3) bekezdése szerint a tag számláján elhelyezett összegre a tag hitelezői nem tarthatnak igényt, és a megtakarítás a munkahelyváltást is túléli: a pénztári tagság a dolgozóé, nem a cégé. A csoportos fedezet viszont a munkaviszonnyal jellemzően megszűnik. Az egészségpénztár és az egészségbiztosítás összevetéséről a testvéroldal, az egeszseg.biz ír.
Kinek mi a jó: létszám, életkor, meglévő juttatások
Fizikai kockázatú csapatnál – építőipar, gyártás, fuvarozás – a baleseti fedezet kézzelfogható: a csonttörésre, kórházi napokra fizetett összeg az, amit a műhelyben is elmesélnek egymásnak; itt a pénztári hozzájárulás értéke lassabban válik érzékelhetővé. Idősebb korfánál a nyugdíjpénztári megtakarítás a vonzóbb, és a kritikus betegség vagy a kórházi fedezet is felértékelődik; pályakezdő csapatnál a nyugdíjcél távoli, a baleseti és az egészségfedezet viszont a mindennapokhoz kötődik. Ahol már fut cafeteria, ott érdemes megnézni, mit használnak ténylegesen a dolgozók – a cafeteria és a csoportos biztosítás viszonyáról külön cikk szól.
A differenciálás lehetősége is más. Az Öpt. 12. § (3) bekezdése szerint a munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra azonos összegű vagy a munkabér azonos százaléka; ettől a (4) bekezdés szerint csak a nyugdíjkorhatárt tizenöt éven belül betöltő munkavállalók javára, korcsoportonként, az életkorral növekvő mértékben lehet eltérni. A csoportos biztosításnál a biztosított kör és a fedezeti szint objektív ismérvek – munkakör, beosztás, szervezeti egység – szerint tagolható; ennek szabályait a keretek és szintek tervezéséről szóló cikk írja le. A keret nagysága is számít: alkuszként azt látom, hogy a csoportos kockázati díj egy főre jutó része jellemzően kisebb, mint egy érzékelhető havi pénztári hozzájárulás, ezért kis büdzséből a biztosítás ad hamarabb érzékelhető juttatást.
Kombinálva: nem vagy-vagy, hanem sorrend
A két eszköz nem versenytárs, hanem két különböző kérdésre ad választ: „mi történik a családommal, ha baj ér” – erre a biztosítás; „mi lesz, ha nyugdíjba megyek, vagy ha orvosi számlát kell fizetnem” – erre a pénztár. Sok cég ezért a kettőt lépcsőzi: kisebb keretből először a csoportos alapfedezetet vezeti be, mert az a nagy bajra ad a díjához képest nagy összeget, majd ha a keret bővül, pénztári hozzájárulással egészíti ki. Fordítva is működik: ahol évek óta van pénztári hozzájárulás, ott egy baleseti és kritikus betegség fedezet zárhatja azt a rést, amit a megtakarítás nem fed le. A béremelés és a csoportos juttatás összevetése ugyanezt a logikát viszi tovább a bér irányába. Adminisztrációban a pénztári hozzájáruláshoz a pénztárral kötött munkáltatói szerződés, a dolgozók pénztári tagsága és a havi utalás tartozik, a csoportos biztosításhoz egy szerződés és a létszámlista rendszeres – a feltételek szerint jellemzően havi – frissítése.
Mit tegyen a döntés előtt? Írja le egy mondatban, mi a juttatás célja – megtartás, védelem, hosszú távú gondoskodás –, és mekkora keret jut rá fejenként. Nézze meg a korfát és a munkaköröket: ebből látszik, hogy a kockázati vagy a megtakarítási oldal a fontosabb előbb. Kérje meg a könyvelőjét, hogy a saját konstrukcióra számolja ki mindkét eszköz teljes költségét a cégnek és nettó értékét a dolgozónak – a NAV tájékoztatói és a fenti törvényhelyek ehhez adnak kiindulást. Ha a csoportos oldalon szól, az ajánlatok összevetését elkészítem; a pénztári oldalt a választott pénztár munkáltatói szerződése és alapszabálya, az adókérdést pedig a könyvelője rendezi.
Kérdés a saját juttatási keretére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Források
- Öpt. (1993. évi XCVI. tv. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról) – 2. § (4) c) várakozási idő, 10. § (1) pénztártípusok, 12. § munkáltatói tag és munkáltatói hozzájárulás, 12/A. § célzott szolgáltatás, 13. § (3) az egyéni számla védelme
- NAV – Tájékoztató az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetésekkel és a pénztári szolgáltatásokkal kapcsolatos adókötelezettségekre vonatkozó szabályok 2019. január 1-jétől hatályos változásairól
- Szja tv. (1995. évi CXVII. tv.) – 3. § 89. pont b) alpont, 70. § (6) bekezdés b) pont (csoportos biztosítás díja, arányosítás, egyes meghatározott juttatás), 44/A. § (rendelkezés az adóról önkéntes pénztári befizetés után), 1. számú melléklet 6.6. pont
- NAV – Adóköteles biztosítási díj (tájékoztató, 2020. május 14.): az osztatlan díjú, valódi csoportos kockázati biztosítás díja egyes meghatározott juttatás; a biztosítottra meghatározható díj a jogviszony szerinti jövedelem
