A hatályos kisadózói szabályok szerint a KATA-s egyéni vállalkozó cégnek nem számlázhat (a taxis személyszállítás kivételével), ezért a nem munkaviszonyos kör jellemzően átalányadózó vagy más adózási módú egyéni, illetve társas vállalkozó, megbízott lehet – a besorolást érdemes a könyvelővel rögzíteni. Ez a cikk szándékosan óvatos: határeseteknél a magabiztos általánosítás a legrosszabb tanácsadó, ezért itt több lesz a kérdés, mint a kijelentés.
Miért határeset ez egyáltalán?
A juttatási logika a munkaviszonyra épül: a cég a saját munkavállalóinak ad védelmet. Amint a kör bővül – számlás partnerrel, megbízottal vagy olyan tulajdonossal, aki nem munkaviszonyban dolgozik –, két külön kérdés nyílik ki: a biztosítási oldal (bevonható-e az illető a csoportba az adott terméknél) és az adóoldal (hogyan minősül az érte fizetett díj). Nem munkaviszonyos szereplők esetében a cég által fizetett díj adómegítélése a jelenlegi szabályok szerint esetről esetre eltérhet – itt kategorikus válasz helyett egyedi könyvelői állásfoglalást kérünk, még az ajánlatkérés előtt. A kérdés tehát nem az, hogy „szabad-e”, hanem az, hogy az adott formának mi a következménye – és ezt csak a konkrét jogviszonyok ismeretében lehet felelősen megválaszolni.
Ha a cég maga adózik különös módon
Az is számít, milyen adónemben működik a munkáltató. A kisvállalati adót vagy más különös adózási módot választó cégeknél a juttatások közterhei jellemzően az adott adónem saját logikája szerint alakulnak. Ez az általános képtől eltérhet – kedvezőbb és kedvezőtlenebb irányban is –, ezért a besorolást a könyvelővel érdemes rögzíteni, mielőtt a konstrukció véglegesedik. Az alapképet – munkaviszonyos csapatra – az adózási alapcikk rajzolja fel.
Kisadózók és átalányadósok a körben
Gyakori helyzet: a csapat egy része alkalmazott, más része számlás partner, és a cég mindenkinek ugyanazt a védelmet szeretné megadni. A biztosítási oldalon több terméknél jellemzően van mozgástér a biztosítotti kör meghatározásában – az adóoldalon viszont a partneri jogviszony miatt más kép adódhat, és a juttatás az érintett kisadózó vagy átalányadós fél saját adózására is hatással lehet. Előfordul, hogy a végül kialakított megoldás vegyes: a munkavállalói kör csoportos fedezetet kap, a partneri kör pedig más formában gondoskodik magáról – ez is teljesen rendben lévő kimenet. Családi vállalkozások tipikus kérdéseiről a családi KKV-cikkben írtunk; gyors válaszok a leggyakoribb kérdésekre a GYIK oldalon találhatók.
A jó sorrend határeseteknél
1. Definiálják a kört jogviszony szerint: ki munkavállaló, ki partner, ki tulajdonos. 2. Üljenek le a könyvelővel – a kérdéslistát készen adjuk a checklist-cikkben. 3. Csak ezután kérjenek ajánlatot: így a konstrukció elsőre a valós helyzetre készül, és nem kell utólag átszabni. Alkuszként a biztosítási oldalt hozom, az adóoldal gazdája a könyvelő – a kettő együtt ad megalapozott választ.
Kérdés a saját csapatára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
